Kéri György vagyok.
Az első és sokáig egyetlen magyar skótdudás.
Bevallom drogos vagyok.
A legkeményebb drogot… fújom.
Skótdudás vagyok.
Éjjel – nappal.
Dudás vagyok
ha eszem,
ha iszom,
ha öltözök,
ha írok,
ha filmet rendezek,
ha rendezvényt szervezek,
ha a közművelődés frontján küzdök,
és ha nem veszek alsót a kilt alá, mert a tradíció így kívánja.
Nem kell kockákat öltenem magamra,
Scotland-feliratos gúnyákat felvennem,
úgy érzem meztelenül is
dudás vagyok.
Én így látom a világot, a dudás szemüvegén keresztül.
Rettentően büszke voltam s vagyok azokra, akikkel egy színpadon szerepelhettem (több mint 750 alkalommal), legyenek Ők rockerek, jazz zenészek, opera énekesek, slágergyárosok, big bandek.
Büszke vagyok minden pillanatra, amit Lerch István, Charlie, Demjén Rózsi, Koncz Zsuzsa, Old Boys, MÉZ, Greenfields, Csongrádi Kata, Illényi Katica, Gryllus Vili, Gregor József, Ötvös Csilla, Oszvald Marika, vagy Ronan Morgan, Iaian Palmer, John Murphy, The Clann, Dykehead Band és áldott emlékű tanárom, Jack Duff körében tölthettem.
(…és mennyi-mennyi embert kifelejtettem – elnézést érte!)
Nekem megadatott, hogy a háromszáz év után újra szabad Skót Parlament elnökének játszhattam.
Dudás vagyok.
Ez egy misszió.
Magyarországon skótdudás vagyok, Skóciában magyar dudás.
Itt azért kell küzdeni, hogy ott nem minden angol…
Ott azért kell küzdeni, hogy itt nem minden Balkán, s a főváros neve nem Bukarest…
Nem járunk lovon, s van csap, s abból víz folyik…
Tevékenységemet – ha ezt lehet művészetnek nevezni – egyetlen egésznek képzelem el.
Ezért hozok egyenest Skóciából (kis kezemben) haggist, ezért örülök, hogy hosszú évek óta a Famous Grouse whisky illata, zamata inspirál, hogy saját skót-magyar dudazene könyvvel, CD-vel, DVD-vel tudok kedveskedni.
Ez így egész, kerek.
A DUDÁLÁSRÓL
A duda, mint hangszer már időszámításunk előtt 2000 évvel megjelent az ókori Mezopotámiában. Innen terjedt a világ minden tája felé. A középkorban Európában mindenfelé dudáltak. Máig is élő hagyomány a breton, galiciai, magyar avagy erdélyi dudás.
Mitől kötődik mindenki gondolatában mégis a duda a skót nemzettel?
1. Az öltözék különleges mivolta miatt.
Európa egyetlen népe sem jár „szoknyában” (téves elnevezés, a skótok haragszanak is érte, ennek kilt a helyes neve) ennyire egyedi kockás mintákkal, speciális Highlander öltözetben. A skót dudásért bomlanak a nők. A skót dudásnak két vetélytársa akad: a spanyol torreádor és a magyar huszár. (A ruha teszi az embert?)
2. A skót duda iszonyatos hangereje.
Hogy jobban értsük:
– a magyar duda arra való, hogy a szálában virtuóz módon a talpak alá húzza a táncra való zenét,
– a skót duda viszont vezeti a harcot, maga a zászló, 120 decibel a hangereje (ez a leszálló Jumbo Jet hangereje, gyengébbek kedvéért, ilyen a Rolling Stones ha nem fogja vissza magát) mindenféle hangosítás nélkül használható stadionokban, őrjöngő discókban.
3. A duda lényege, hogy valamely tömlőn keresztül szólal meg a hangszer, úgy hogy egy állandó hangra „ül” rá a játékos. Összehasonlításként a magyar duda egy (bordon, „skótul” dron) a galiciai kettő, a skót három folyamatosan zengő hangra játszik rá.
Sokszor kérdezik: Ez nehéz dolog?
Aki volt már strandon az átérezheti milyen érzés, mikor jól megtermett strandlabdát kell felfújni úgy, hogy (magyar dudánál kettő, galiciai dudánál három) skót dudánál négy lukat ütök bele és azt feszesre fújva tartani kell, sőt ha egy mód van rá még viszonylag művészi módon fújni is illik.
Nehéz dolog ez? Igen. Mikor a skót nemzet szentélyében, a dudamúzeumban játszhattam, akkor láttam ugyanazokat a fognyomokat a fúvókán melyek nálam is fogtöréshez vezettek, a dudás nyaki ere veri a vállát és egyáltalán – ez egy iszonyú erőfeszítés. Valaki mondta: „Láttalak játszani és nagyon szigorúan néztél ki.” Olyan erővel kell fújni, hogy az a mosolyt messze űzi.
4. Igazság az, hogy dudán dalt játszani nem nehéz, hangolni viszont maga a katasztrófa. Míg breton, galiciai, magyar avagy erdélyi dudán játszani egy-két év, addig a skót dudás pontosan hét évig tanul. A hangolás a lényeg. Minél több hangzó csöve van az embernek annál nehezebb a hangolás. Én körülbelül húsz helyen hangolom a hangszert, ami mint egy libikóka elmozdul olyan módon, hogy egyik hangolás szükségszerűen elmozdítja a másik tizenkilencet. A duda népi hangszer, fából, bőrből, nádból, „nőből” van. Hisztérikus. Mindent elkövet a játékos ellen. Ezért játszanak oly kevesen skót dudán. A dudás születésének valószínűsége egy a húszmillióhoz, mert a dudás (meggyőződésem szerint) születik.
Skóciában könnyű. Ott, ha bajom van a hangszerrel, akkor elmegyek egy mesterhez, aki helyrerántja a dudát, ennek ott van „infrastruktúrája”. De mit tesz egy norvég, német, magyar, pakisztáni, gurka dudás ott, ahol semmi sincs a skótdudáláshoz és ő vesztére ennek született?
Szenved. Hangol. Megtanulja a duda építés minden mozzanatát.
„Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni…” – mondják. Ezért nem tanítok senkit sem dudálni. Aki könyveket ír, civilben egy százhúszezres város kulturális életét igyekszik helyrepüfölni, annak nincs ideje már másra. Ráadásul idegesítőek a szterotipiák és kényszerképzetek a dudálással kapcsolatban. Már rég hozzászoktam ahhoz, hogy bármilyen szép számot játszok Magyarországon, Németországban, Ausztriában, Franciaországban, a népet a második dal után már az érdekli, hogy mi van a kilt alatt. (Ennek benne kell lennie a műsorban, jól is viselem, de egy szint alatt idegesít.)
És a kilt alatt nincs semmi. Ennek is van fizikai magyarázata: A dudás hátán egyetlen szám után elkezd folyni a víz, majd újabbat játszik, mosolyog, beszélget hallgatóságával, sétál, mozog. Ha gatyát vett fel, akkor az szépen összegyűjti a nedvességet, majd az idő múlásával rendesen leszedi a bőrt a popójáról. De leginkább azért nem tanítok senkit sem dudálni, mert ez egy drog. Akit ez egyszer megfogott azt nem ereszti.
Na ezt hogyan képzeljük el?
Aki erőből fúj valamit, az rengeteg nedvességet veszít. A duda belülről a whisky és a sör (ale) alapanyagával van kikenve, hogy a levegő el ne menjen. Ez igazán akkor működik, ha a játék előtt a dudás whiskyt, vagy sört iszik (narancslével nem megy). Ezután irdatlan erőből fújni kezd (ez a strandról ismert mutatvány, amelybe rendesen bele lehet szédülni) és végül az egész 160 decibellel a fülébe harsog. Ha jól csinálta, akkor ez egy repüléshez hasonlatos dolog. Az egyik könyvemben, „A DUDÁS LEGENDÁJA” című regényben így fogalmaztam ezt meg:
„- Apám! Édesapám! Milyen érzés dudálni, milyen dolog tudni, hogy a híradás órák múlva akár emberek százait öltheti fegyverbe, vagy gyászba?
Visszafordul az öreg, eltekint a ködös hegyek fölött, szemében fura fény csillan:
– Felemelő érzés. Dudálni olyan, mint az Úrral beszélgetni. A duda, kapcsolat az Isten felé. Mikor játszok, úgy érzem, hogy egy kürtőben állok, s fölülem a Szentlélek tekint le rám. Hogmanay ünnepén, ha megérinted a dudás kiltjét, és hangosan kimondod reád figyelő barátaidnak, szeretteidnek, amit kívánsz, akkor az teljesül, mert ezen a kürtőn keresztül te is beszédbe elegyedhettél az Úrral.
– Apám! Édesapám! Nem szokott kívánni ilyenkor valamit?
– Minek, hiszen én dudás lehettem…”
Amit szeretek:
– 3-10 sör, whisky mellett beszélgetni (nagy mesélő vagyok).
Amit nem szeretek:
– ha elmagyarázzák nekem, hogy néz ki a dudás.
– akár ezer ember előtt a színpadon akarják látni, hogy „igazi a dudás” (van-é rajta gatya)?
– azon „ír zenészeket” akik sosem jártak Írországban, pláne azon „skót zenészeket” akik sosem érezték szükségét, hogy egyszer érezzék a skót föld illatát.
Amihez mereven ragaszkodom:
A viccet szeretem, de Skócia tradíciója más dolog. A buta tréfákhoz buta embert kell keresni. Hihetetlen összegeket utasítottam már vissza, mert a kelta hagyománynak ellentétes ügyet kellett volna szolgálnom.
Tevékenységemet nem a percnek, hanem a végtelen időnek ajánlom.
Maradok a duda-kilt-whisky stílusnál, míg a hangszerek királyát, a misztikus skót dudát fel bírom emelni.
Köszönettel tartozom:
A Famous Grouse whiskynek (a Híres Fajdkakas üveg nyakán az első magyar skótdudás is időnként megtalálható),
a British Airwaysnek,
az Albannachnak
és a Családomnak (higgyék el nem könnyű egy skót dudással egy fedél alatt élni).