„SZERELMEM SKÓCIA” műsor
A könyvtárak tevékenysége átalakult, kibővült. A TV, videó, számítógép mindent megváltoztatott, de a könyv maradt és a hozzá kapcsolódó író-olvasó találkozó is. Kiváló irodalmárokkal nagyszerű, kötetlen beszélgetések folytathatóak, de sajnos az olvasókban sokszor ott van a félelem, hogy valaki elefántcsonttoronyból a „honi literatúráról” elmélkedik, netán érthetetlenülül vízionáló költő. Velem a dolog egyszerű, pedig szokatlan találkozás ez a regényíróval, aki egyben Magyarország első skót dudása is.
Sok könyvtáros retteg a „beszélgető”, moderátor szerepléstől, az arra való felkészüléstől. Nem kell és nem is lehet rám készülni. Az évek során kialakult egy önjáró könyvtári műsorom. Én egész Skóciát viszem magammal. Amit én csinálok, azt józanul nem lehet elviselni, ezért sokszor whisky kóstolással kezdünk, hogy az illat meglegyen, majd heveny dudálással folytatom és rátérek a felföldi öltözetekre, fegyverekre, gasztronómiára. Mindezt azért teszem, hogy bizonyítsam; amiről írok, arról van ismeretem. Ekkor jön az irodalom, regényeim bemutatása. A találkozás közben végig szívesen válaszolok mindenre, sőt sokszor meg is előzöm, a tapasztalat szerint előjövő kérdéseket.
A SKÓTDUDÁS olyan látvány- és tartalmi ritkaság, aki önálló műsorával, rendezvényeken garantált siker. A résztvevők érdeklődve tapintják a bemutatott skót ruhákat, lenyűgözve ízlelgetik Felföld whiskyjét, és áhítattal hallgatják a skót duda, élő hangját, ismernek rá korosztályuk kedvenc melódiáiban örökbecsű kelta dalokra, meglepődve hallják, hogy skót dudával filmzene és világzene milyen nagyszerű, egy új megközelítése a muzsikának. Megdöbbenve ismerik fel a skót-magyar történelem közös lapjait.
Még semmi sem történik, mikor már közös fotóért ácsingóznak a résztvevők (a SKÓTDUDÁS full felföldi öltözéke látványos ritkaság, vonzza a kamerákat), illetve a program végén teljesen természetes a szelfizés, meg persze a dedikálás. Maga a találkozó egy órás, de az olvasók sosem eresztenek, egy ideig ostromolják kérdéseikkel a SKÓTDUDÁST, aki egyedi módon gyúrta egybe Sir Walter Scott és Rejtő Jenő stílusát.
Mindenki boldogan megy haza, mert irodalmat, zenét, ismereteket kapott – szigorúan szubjektív, dudaszempontú, vidám műsor keretében.
Sűrűn fellépő zenészként és irodalmárként bármely helyen kapcsolatot teremtek a közönséggel, legyen az stadion, avagy könyvtár eldugott zuga. Megjegyzem, hogy sokkal nehezebb dolog a karnyújtásnyira levő, folyamatosan közbe kérdező publikummal együttműködni, mint a színpad magasából előadni. A hitelességhez tartozik, hogy tudom: Vámos, Moldova, nálam sokkal jobban ír, de dudálás- whisky kínálás-mesélés vonalon verhetetlen vagyok…
„Kéri György szakosodott a magyar/skót zenére…” Edinburgh Evening News
„Kéri György dudás is a világ egyik fuvallata…” Südwest Presse
(50 eft +0 ÁFA+útiköltség)
